Név: Városi kert, diplomamunka, 2022
Helyszín: Budapest, Magyarország
Konzulensek: Balázs Marián DLA*, Dominika Tihanyi DLA*, Kinga German Phd

A kertek hosszú ideig a lakóhelyek elengedhetetlen részei voltak, egykor a házzal együtt a mindennapok természetes színterét alkották. Az urbanizáció előretörésével azonban a kertek leváltak a lakóterekről, s ma már csak magánluxusként vagy közösségi kertek formájában jelennek meg a városban. Ez az elválás nemcsak a kertek térbeli valóságát változtatta meg, hanem a hozzájuk kapcsolódó rituálékat és szokásokat is megszakította, amelynek következtében egyre több olyan elem tűnik el a mindennapokból, amelyek valaha természetesek voltak.

Diplomamunkámban ezekre a jelenségekre keresek választ, egyfajta építészeti reflexiót kínálva a kertek változó városi szerepére. A tervezés során nemcsak a kertek térbeli és rituális jelentősége kerül fókuszba, hanem a kortárs urbanizmus gazdasági, társadalmi és politikai kihívásai is. Célom egy olyan térstruktúra megalkotása, amely képes enyhíteni a folyamatosan változó városi szövet okozta feszültségeket, és visszaadja a stabilitás és az otthonosság érzését.

A mai neoliberális városi környezetben a lakók és a közösségi kertek is gyakran bizonytalan, átmeneti helyzetbe kerülnek. A közösségi kertek többnyire ideiglenesen hasznosítható barnamezős területeken alakulnak ki, s így nélkülözik az állandóságot – a közösségek kénytelenek időről időre továbbköltözni, ami ellehetetleníti a mélyebb szociális és térbeli kapcsolatok kialakulását, és meggátolja a hosszabb távú rituálék, szokások kialakulását is.

Projektjavaslatom egy olyan új típusú városi kert, amely stabil, állandó otthont biztosít, miközben megőrzi a közösségi kertekre jellemző nyitott és rugalmas struktúrát. A kijelölt helyszín – a budapesti Dohány utcai zsinagóga mellett, a Dohány utca 10. és Síp utca 8–10. szám alatt – egy ritka városi zárványt jelent, amely meglévő és részben elbontott épületek révén különleges lehetőséget kínál új közösségi terek beépítésére a történelmi városszövetbe.

A beavatkozás során a téglából készült épületek közé egy előregyártott pillérvázas szerkezet kerül, amely lakásokat, piacokat, termelést, oktatást és fogyasztást is magában foglal. Az épületekhez kapcsolódó üvegházak nemcsak termesztési helyszínként működnek, hanem a technológiai infrastruktúra szerves részét is képezik, így a kert az épület elválaszthatatlan, funkcionális részévé válik.

Ez a megközelítés elősegíti a városi élelmiszer-termelést, támogatja a város gazdasági önállóságát, miközben az üvegház zárt jellege révén megőrzi a kert védettségét, intimitását is. A legtöbb közösségi kert ideiglenes, átmeneti jellegével ellentétben ez a projekt a város maradandó, szándékoltan integrált elemévé teszi a kertet – stabilitást és autonómiát nyújtva a közösség számára a változó városi környezetben.

Az urbanisztikai kert tartós, integrált elemként való újragondolásával a projekt célja, hogy visszaadja a régi rituálékat, megerősítse a közösséget, és rugalmas, termékeny, értelmes teret hozzon létre a városi élethez.